Kultúra Plusz Vélemény 

Trianonról hazudozni történészként a Hetekben

Semjén Zsoltot vádolják hazugsággal, majd maguk hazudoznak leginkább Trianonról. Az “ismert történész” szerint esély sem volt fegyveres ellenállásra Trianon kapcsán és szükségszerű volt leszerelni a hazatérő katonaságot, tekintve, hogy azok fosztogattak, urakat és zsidók vegzáltak, illetőleg betegségeket terjesztettek. De mi a gond?

Ablonczy Balázs elegánsan elsiklik egy-két tény felett. Mikor a vele készült interjút olvassuk, és ahhoz a részhez érünk, hogy volt példa a fegyveres ellenállásra, akkor reménykedünk, hogy megemlíti az igazságot, de nem: csak külföldi példákat hoz, holott van magyar példa is, csak arról nem beszél…

Balliberális történelemszemlélet szerves részét képezi az a metodika, hogy ami tény nem illeszkedik be a saját nemzetietlen elképzelésükbe, azt megpróbálják elhallgatni, vagy kicsinyíteni. A trianoni tragédiánkhoz tartozó két olyan eseményt emelnénk ki, ami alátámasztja azt a tényt, hogy igenis volt értelme fegyveresen ellenállni a békediktátum által kijelölt területek átadásának.

Sopron és Balassagyarmat. Mind a két helyen félig-meddig civilek, volt katonák, vasutasok stb. kevés valódi fegyveres testületi segítséggel kivívták azt, hogy ne kerüljenek idegen elnyomás alá. Nyilvánvaló, hogy az egész trianoni tragédiát nem lehetett volna megakadályozni, de nagyban csökkenteni lehetett volna a veszteségeket, ha a magyar lakta területek magyar és a Magyar Koronához hűséges lakosokat valaki megszervezi, fegyvert ad a kezükbe, illetőleg szervezett hadsereg támogatja őket. A soproni népszavazást és a balassagyarmati “csehkiverést” is fegyverrel vívták ki, tehát volt értelme harcolni, de a “kicsik vagyunk, úgy sem sikerült volna”, illetve “jól tették, hogy leszerelték a katonaságot” elveknek nem felelnek meg ezek a tagadhatatlan tények, úgyhogy inkább elhallgatják őket.

Egy hiteles történelemszemlélet kialakítása egy hiperkomplex rálátási módot igényel. Nyilvánvalóan igaz, amit megemlít Ablonczy Balázs, de egy levél nyomán kivetíteni az egész hadseregre a fosztogatást, lakosság zaklatását nyilvánvaló túlzás. De ha nem is volna túlzás, akkor sem az a megoldás egy fegyveres testületnél, hogy szélnek eresztjük a beosztottakat, hanem újra kell szervezni, fegyelmet kell követelni… Ha nem így történik, az a fennálló rendszer bűne (kommunista forradalom). Vannak példáink kiváló parancsnokokra, akik megszervezték a saját katonáik életét, mindennapjait, hogy ne fulladjon anarchiába a szolgálatuk hazatérés után.

Fontos szempont továbbá, hogy önmagában a kommunista forradalom és hatalomátvétel is indokot szolgáltatott arra nézve, hogy Magyarországot ilyen súlyosan megbüntessék a békekötéskor. Senki sem akart egy kommunista nagyhatalmat Európa közepén. A kisantant országok hadseregeinek betörését is ezzel indokolták, és ami megdöbbentő és abszurd, hogy a magyar nép abba a szégyenletes helyzetbe került, hogy a románság buktatta és mentette meg a saját hazaáruló, nemzetellenes, kommunista kormányzatától. Ha pedig Trianon okait vizsgáljuk, akkor még messzebb kell mennünk: mind a történelem viharában elnéptelenedett területekre történő betelepítések, mind a többnemzetiségű királyságunkban feltörekvő nacionalizmus és még sorolhatnánk…

A Hetek Online-on megjelent interjú változatlan formában:

Semjén tévedett Trianonnal kapcsolatban

A Trianon 100 kutatócsoport vezetője a Heteknek adott interjújában többek között arról beszélt, hogy az első világháború végén szükségszerű volt a magyar hadsereg leszerelése, és ha ez nem is történt volna meg, akkor sem lett volna esély ellenállni a békediktátumnak.

A Bálványosi Szabadegyetemen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes arról beszélt, hogy a trianoni döntés csak részben a világháború elvesztésének következménye, legalább ilyen fontos, hogy „egy nemzetietlen és hazaáruló banda Budapesten szétverte a magyar államiságot, a magyar önvédelmet, és tudatosan lefegyverezte a magyar hadsereget”. Semjén Törökországot hozta fel példának, amely ellenállt, nem nyugodott bele az antanthatalmak döntésébe.

A Hetek című hetilapnak nyilatkozva Ablonczy Balázs, az MTA Trianon 100 kutatócsoportjának vezetője az ezzel kapcsolatos kérdésre úgy reagált, hogy politikai kijelentéseket nem kommentálnak.

„Ezek ugyanis nem a professzionális történelemtudomány, hanem az emlékezetpolitika részét képezik. A kollégáim sokszor drámaian élik meg, amikor a politikusok megnyilvánulnak ilyen témában, de be kell látni, hogy ehhez joguk van.

Nyilván, ha fraktálokkal foglalkoznánk, akkor az a kutyát nem érdekelné a magyar közéletben: a történelem nyelvét viszont értik az emberek, ezzel szavazatokat lehet szerezni, ezért a politikusok előszeretettel használják, még ha sokszor túlságosan leegyszerűsítve is.”

zakmai alapon ugyanakkor elmondta, biztonsági és egészségügyi okai is voltak a leszerelésnek. „A háború után elszabadult a pokol: kevesen tudják, de 1918 november-decemberében több ezer ember halt erőszakos halált Magyarországon. Többen, mint a vörös- és a fehérterror alatt együttvéve. Ezek részben etnikumközi összeütközések voltak, részben a frontról hazatérő katonák túlkapásai. (…) Nemrég megtaláltam Debrecenben a Hajdú vármegyei nemzeti tanács egyik Budapestre küldött kétségbeesett táviratát, amelyben az szerepel, hogy a katonák „a forradalmunkat sajnos teljesen félreértve azt gondolják, hogy most lehet ütni az urat meg a zsidót”. Ebben a helyzetben logikus lépés volt a leszerelés, aminek egyébként egészségügyi vonatkozásai is voltak: rengeteg katonát kellett szűrőtáborokba vinni, mert tetvesek, szifiliszesek, idegbetegek lettek, vagy ki tudja milyen betegségeket szedtek össze a háború során.” – magyarázta.

Ami pedig a fegyveres ellenállást illeti, a történész rámutatott: két helyet lehet említeni, ahol az első világháború után a békeszerződések rendelkezéseit fegyveres erővel sikerült megváltoztatni.

„Az egyik Karintia, a másik Törökország. A sikernek pedig több feltétele volt: véleménykülönbség a párizsi nagyhatalmak között, amelyek közül legalább egynek tevőlegesen az ellenállók mellé kellett állnia (ez Karintia esetében Olaszország, Törökország esetében pedig a Szovjetunió volt); szükség volt egy belső összjátékra, hogy miközben a kormány aláírja a békét, támogassa a szabadságharcosokat is; ráadásul mindez csak pontszerűen, regionálisan működött, amennyiben volt egy erős lokálpatriotizmus, és a lakosság valamilyen szinten fel volt fegyverezve. Magyarországnak aligha lett volna esélye az összes utódállam ellen nagyhatalmi támogatás nélkül” – fogalmazott Ablonczy Balázs.
/ATV nyomán Patrióta/

 

 

Kapcsolódó tartalmak