Belföld Kultúra 

(T)rend a lelke mindennek? – öltözködési szabályok az Istentisztelet alatt

Évszázados és emberemlékezetet meghaladó a keresztény egyházak és egyházi jellegű közösségek azon szokása, hogy férfiakat és a nőket elkülöníti egymástól, valamint a férfiaknak fedetlen főt, a nőknek pedig fedett főt, és közelebbről meg nem határozott, „tisztességes” öltözetet ír elő az istentiszteletek végzése alatt. Ez utóbbi kétrétű: 1.) egyrészt szemérmességet, a kirívóság kerülését írja elő, vagyis a fedetlen vállak, mellek, és combok tilalmát; 2.) másrészt a férfiakétól eltérő viseletet, mely a mi szűkebb kultúrkörünkben a nadrág helyetti szoknyaviselést jelenti. Sokan azt mondják, ez időhöz kötött, ósdi dolog, nem „trendi” ez a rend… Valóban így van?

-teszi fel a kérdést Szász Péter történész.

Nem szeretnék apológiai jelleggel ennek teológiai, spirituális, szimbolikai-szimbológiai, netalán pszichológiai vagy szociológiai vetületére, igazolható vagy nem igazolható voltára kitérni, számomra ez evidens. Azt szeretném górcső alá venni, vajon a római katolikus kánoni rend tartalmaz-e érvényes előírásokat e tekintetben.

Az 1917-es Egyházi Törvénykönyv, más néven Kánonjogi Kódex (Codex Iuris Canonici) kifejezett előírásokat tartalmazott erre nézve (saját, nem hivatalos fordításom):

CIC 1917 – can. 1262. 

§. 1. Optandum ut, congruenter antiquæ disciplinæ, mulieres in ecclesia separatæ sint a viris.

§. 2. Viri in ecclesia vel extra ecclesiam, dum sacris ritibus assistunt, nudo capite sint, nisi aliud ferant probati populorum mores aut peculiaria rerum adiuncta; mulieres autem, capite coperto et modeste vestitiæ, maxime cum ad mensam Dominicam accedunt.

1917-es ETK – 1262. kán.

1. §. Ildomos, hogy az ősi fegyelemmel összhangban a szentegyházakban a nők a férfiaktól elkülönültessenek.

2. §. A szentegyházakban és azokon kívül is a szent szertartások végzése alatt a férfiak fedetlen fővel legyenek, hacsak a helyi nép szokásai, vagy egyéb körülmények ennek ellenkezőjét megkövetelik; a nők pedig fedjék be fejüket és tisztességesen öltözzenek fel, különösen mikor az Úr asztalához járulnak.

A református szentegyház karzatán éneklő legények. (Jobbágytelke, v. Maros-Torda vm., 1972.) Forrás: Néprajzi Lexikon.

Valaki erre rögtön rávághatná, hogy az új, ma joghatályos, azaz érvényben lévő 1983-as Egyházi Törvénykönyv erről kifejezetten nem rendelkezik, így ezek az évszázados és emberemlékezetet meghaladó jogszokások nem köteleznek, egy lelkipásztor sem követelheti meg a kormányzói hatalom tekintélye által ezek megtartását híveitől.

Vajon így van ez?

A kánonjog gyakorlati alkalmazása során – akárcsak a római jogban – a józan paraszti ésszel belátható »lex superior« és »lex posterior« elvei mellett él az a jogelv is, amit az 1983-as Kánonjogi Kódex 2., 5. és 6. kánonjaiban világosan kifejt (Dr. Erdő Péter hivatalos fordítása, a kövérített kiemelések tőlem), vagyis az, hogy amit kifejezetten nem tílt vagy nem ír felül az új törvény, az érvényben van:

1983-as ETK – 2. kán.

A törvénykönyv általában nem határozza meg a liturgikus cselekmények végzésének kötelező rítusait, ezért az eddig érvényes liturgikus szabályok hatályban maradnak, kivéve ha közülük valamelyik ellentétes a törvénykönyv kánonjával.

1983-as ETK – 5. kán.

1. §. A jelen kánonok előírásaival ellenkező, jelenleg érvényes egyetemes vagy részleges jogszokások teljesen megszűnnek, ha ennek a törvénykönyvnek a kánonjai elvetik azokat, és nem engedhető meg az sem, hogy a jövőben feléledjenek. A többi ellentétes jogszokás szintén eltöröltnek tekintendő, kivéve ha a törvénykönyv kifejezetten utal ennek ellenkezőjére, vagy ha a szokás évszázados vagy emberemlékezetet meghaladó; ha ez utóbbiak a helyi és személyi adottságok miatt az ordinárius megítélése szerint nem szüntethetők meg, el lehet tűrni őket.

2. §. Az eddig érvényben lévő törvénypótló jogszokások fennmaradnak, akár egyetemesek, akár részlegesek.

1983-as ETK – 6. kán.

1. §. A jelen törvénykönyv hatálybalépésével érvényét veszti:

1.) az 1917-ben kihirdetett Egyházi Törvénykönyv;

2.) minden más egyetemes vagy részleges törvény is, mely a jelenlegi törvénykönyv előírásaival ellentétes, kivéve ha egyes részleges szabályokra ettől eltérő kifejezett rendelkezés vonatkozik;

3.) minden az Apostoli Szentszék által hozott egyetemes vagy részleges büntető törvény, hacsak a jelen törvénykönyvbe is felvételt nem nyert;

4.) végül a többi olyan egyetemes egyházfegyelmi törvények is, melyek olyan tárgyra vonatkoznak, amit a jelen törvénykönyv a maga egészében szabályoz.

2. §. A jelen törvénykönyv kánonjait, amennyiben a régi jogot hozzák, a kánoni hagyományt is figyelembe véve kell értelmezni.

Ezeknek fényében, mivel a nemek elválasztása, a nők elfátyolozása és a férfiakétól eltérő és szemérmes női viselet (jog)szokása 1.) „évszázados vagy emberemlékezetet meghaladó” (5. kán 1. §.), melyek egyben 2.) egyetemleges „törvénypótló jogszokások” (5. kán. 2. §.), amik nem esnek a 6. kánonban említett kritériumok alá, és mivel ezek a törvénykönyv kánonjaival nem ellentétes liturgikus szabályok (3. kán.), ezért hatályban vannak, és bármely lelkipásztor megkövetelheti azok megtartását a szertartásait látogató hívektől.

A református szentegyházban a kisleányok a nők padsora előtt az első sorokban ülnek. (Méra, v. Kolozs vm., 1969.) Forrás: Néprajzi Lexikon.

„Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok. Megdicsérlek titeket, mivel emlékeztek mindenre, s rendelkezéseim szerint jártok el, úgy, ahogy meghagytam nektek. Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. S minden asszony, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha megszégyenítő az asszonyra, hogy a haját levágassa vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. A férfi nem köteles a fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dísze. Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. Ezért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll, az angyalokra való tekintettel. Igaz ugyan, hogy az Úrban sem férfi nincs asszony nélkül, sem asszony nincs férfi nélkül, mert bár az asszony a férfiből lett, a férfit az asszony szüli, így végül is minden Istentől van. Ítéljétek meg magatok, illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? Nem tanít-e maga a természet arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik? Ha viszont az asszony növeszti meg a haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. Ha meg valaki tovább akarna vitatkozni, hát nekünk ez nem szokásunk, sem Isten egyházának.”

(I Kor XI: 1–16. Szent István Társulat ford.)

/Szász Péter Facebook – Patrióta/

Related posts