Belföld 

Terroristák-e Budaházyék?

Egy cikk, amely főleg a terrorizmus jogi tételét vizsgálja meg és járja körül. Miért került egy nagy bírói karrier végébe az első fokú ítélet? Folytatódik a másodfokú eljárás tárgyalásokkal…

Ma folytatódik az első fokon 13 év fegyházra ítélt Budaházy György és társainak pere a Fővárosi Ítélőtáblán. Tényleg a miénk Európa legveszélyesebb terrorsejtje? Csapdában a magyar bíróság.

A tárgyalás során két kérdést kell tisztázni:

1. Molotov-koktálos támadást intézett-e a 17 vádlott 2006-tól a Gyurcsány-kabinet fő politikusainak ingatlanjai ellen: megtámadták-e Kóka János, Hiller István vagy Szilvásy György miniszterek házait, nyaralóit, kormánypártok irodáit, egy melegbárt és egy jegyirodát?  

2. Ezek az akciók terrorcselekménynek minősülnek-e? 

Első fokon a bíróság mindkét kérdésre igennel felelt. Majd az utóbbi évtizedek legfurcsább bírósági eseményei kezdődtek rögtön ezután. A Fővárosi Törvényszék bírája  féléven keresztül nem tudta írásba foglalni a döntését és annak indokait, és annyira megtört, hogy lemondott bírói címéről. Ez pedig nem olyan, mint felállni az egyik vezérigazgatói székből és átülni a másikba, a Fővárosi Törvényszék az ország első törvényszéke, jó 20 éves munka elismerése itt tanácsvezetői bírói címhez jutni, és egy ilyen eset a bírói karrier végét jelenti.

A bírónő magával rántotta a törvényszék elnökét is, ez volt ugyanis – ki nem mondva – az egyetlen kézzelfogható érv Fazekas Sándor elnöki pályázatának elutasítására. Pedig Fazekas mindent megtett, hogy meglegyen a nagy vitát kiváltó ítélet írásba foglalása. Felmondási ideje alatt a bírónak a belépését és az épületől való kilépését is naponta ellenőriztette, hogy biztosan az ítéleten dolgozzon tényleges leköszönéséig.

De miért olyan nehéz ez az ügy? Miért került egy bírói karrierbe? Alighanem a második kérdés miatt. Azt kellett eldöntenie: minek minősülnek ezek a tettek, sima bűnügynek, vagy terrorcselekménynek?

Nagy a különbség. Ha nem terror, akkor a legsúlyosabb vádpont Csintalan Sándor, a Hír televízió műsorvezetőjének megverése/megveretése. Ha a terrorcselekmény, akkor ez a véres tett a legenyhébb mindközött.

Az összes többi vádpontnál ugyanis nem sérült meg senki. Vagyis vagy pancsertámadások történtek, vagy eleve más volt a cél, direkt úgy választották meg a támadás idejét vagy helyszínét, hogy csak anyagi kár keletkezzen. Az esetek zömében az is elenyésző.

A vádlottak pedig tagadják bűnösségüket.

A másodfokú tárgyalás  legfontosabb kérdésévé az vált:  megfelel-e a magyar büntetőtörvénykönyv terrorcselekményekről szóló része az uniós szabályozásnak. Budaházyék tette azért volt olyan súlyú a nem jogerős ítélet szerint, amely 13 év szabadságvesztést kívánt? Vagy az elrontott magyar szabályozás miatt ilyen durvák az ítéletetek? Hogyan lehet valami terrorcselekmény, amelyben nem hal meg senki, nem sérül meg senki, és őszintén szólva nagy rettegést sem vált ki a társadalomból?

A másodfokú perben a védelem arra épít, hogy az erről szóló uniós keretszabályozást Magyarország rosszul építette át a nemzeti jogba, emiatt keletkezik ez a faramuci helyzet, hogy Európa egyik legnagyobb terrorperében kiosztanak több mint 150 év börtönbüntetést, miközben egyetlen személy sem sérül meg. (Csintalan megtámadása nem tartozik a terrorkörbe.)

A terrorcselekmény európai fogalma így szól:

„(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket az alábbi a)–i) pontban felsorolt, a nemzeti jogban bűncselekményként meghatározott azon szándékos cselekmények terrorista bűncselekményekké nyilvánítására, amelyek az elkövetés módja vagy összefüggéseik folytán egy államot vagy nemzetközi szervezetet komolyan károsíthatnak, ha azokat azzal a céllal követik el, hogy:
– a lakosságot komolyan megfélemlítsék, vagy
– állami szervet vagy nemzetközi szervezetet jogellenesen arra kényszerítsenek, hogy valamely intézkedést megtegyen vagy ne tegyen meg, vagy
– egy állam vagy nemzetközi szervezet alapvető politikai, alkotmányos,
gazdasági vagy társadalmi rendjét súlyosan megzavarják vagy lerombolják.”

Budaházyék azzal védekeznek, hogy a magyar szabályozásban nem szerepel a „komolyan” kifejezés, ezért a magyar jog ellentétes az európaival. Ha szerepelne, akkor ő nem lehetne terrorista.

Tény, hogy a magyar szabályozs számos visszás helyzetet okoz. Például nálunk elég annyi, hogy valaki állami szervet arra kényszerítsen: valamely intézkedést megtegyen, vagy ne tegyen meg, teljesen mindegy milyen súlyú ez a kényszerítés. Például, ha valaki olyan ostoba, hogy túszt ejt, majd amikor megkérdezik, mit követel ezért cserébe,  azt mondja, a rendőrök hozzanak neki egy kólát, akkor  hopp, már nem is túszejtó, hanem terrorista, hiszen egy állami szervet kényszerített kólavásárlásra. (Nem, mintha a túszejtés nem volna önmagában elég súlyos bűntett.)

A nyitónapon azt szerették volna elérni, hogy Lassó Gábor bíró függessze fel a pert és forduljon nemzetközi bírósághoz azt kiderítendő, vajon a magyar jog nem ellentétes-e az unióssal. Ez nem történt meg, a per ma is folytatódik, ez pedig nem túl jó jel Budaházyéknak. Mert a támadók a társadalombiztosítás privatizációjáról szóló törvény visszavonását kérték, ez pedig akkor is megfelel a magyar terrorszabályoknak, ha senki nem sérült meg és jelentős anyagi kár sem keletkezett az ügyek többségében.

/Válasz.hu nyomán Patrióta.info/

Kapcsolódó tartalmak