Közélet Vélemény 

(Rá)Nyitottam a Momentumra

Az újgenerációs pártok közül kétségkívül az egyik legérdekesebb és legvitatottabb formáció a Momentum Mozgalom. A politikai élet jobboldalán egyértelműen negatív kontextusban megjelenő fiatal párt sok fejfájást okozott a hagyományos szekértáborokban gondolkodó kormánypárti és “radikáljobbos” közönségnek. A bodajki Nyitás fesztivál jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy betekintést nyerjek “Soros György boszorkánykonyhájába”.

A nemzetközi spekuláns “vérszopóiról” legendák keringenek…

Egy “jobboldali” (kormánypárti) újságíró kétszer is meggondolja, hogy ellátogasson-e a Momentum fesztiváljára. Ám Cukiviktorka gyáva “csicskáival” ellentétben én úgy döntöttem: ha kell, akár az életem kockáztatása árán is leleplezem Soros ördögi tervének “momentumait”. Tettem ezt úgy, hogy a fokhagymát, a keresztet és a szenteltvizet a nagy izgalomban otthon felejtettem…
Komolyra fordítva a szót: a Vona Gábor, Jobbik-elnök által meghirdetett néppártosodáshoz hasonló politikával operáló Momentum Mozgalom célul tűzte ki, hogy a hagyományos szekértábor-logikán alapuló közbeszéden változtasson. Ezért politikai pártként (kicsit talán naívnak tűnő módon) megszerveztek egy olyan közélettel, zenével és szabadidős programokkal tarkított nyári fesztivált, ahol a liberálisok, konzervatívok, jobb-, és baloldali gondolkodású emberek végre megismerhetik egymást.

Az “új SZDSZ” –hez képest barátságos környezet fogadott. Valójában egy XXI. századi párt esetében ez nem is akkora meglepetés. A Momentum tagjaival, szimpatizánsaival folytatott beszélgetéseim is tanulságosak voltak. A családról alkotott víziójuk közel sem olyan egységes, mint ahogyan azt a Momentum videójában Fekete-Győr András elnök felvázolta. Vannak a párton belül is, akik hibának tartják a Pride támogatását, mások szerint ez egy jelentéktelen kérdés, és nem is tartozik a párt fajsúlyos témái közé.

Újeszdéesz helyett tehát sokkal inkább egy olyan Y és Z generációs fiatalokat tömörítő szervezetről beszélhetünk, ahol mindenki képviselheti saját értékrendbeli meggyőződését anélkül, hogy felülről mondanák meg, mit gondoljon a világról. Ez egyébként a nyugati politikai kultúrában egyáltalán nem új keletű dolog, csak a posztszocialista országokban tűnik annyira szokatlannak.

A napközbeni szakpolitikai beszélgetések témái az álproblémák helyett valódi kérdésekre keresték a választ közéleti szereplők, újságírók, értelmiségiek bevonásával. A témák között volt többek között a politikai kultúra, a média, az oktatás, és az egészségügy.

A dolog pikantériája, hogy a többi párt politikusai közül egyedül Staudt Gábor, a Jobbik frakcióvezetője képviseltette magát: ő egy barátságos vitán vett részt Soproni Tamással, a Momentum alelnökével.

Jobbik – Momentum vita a Nyitás Fesztivál második napján /Fotó: Momentum Mozgalom/

Számos pontban egyetértettek és a jobbikos Staudt legalább annyiszor kapott tapsot a korosztályban hozzá is közel álló, főként természetesen momentumos közönségtől, mint Puzsér Róbert a felvidéki Magyar Szigeten a vármegyésektől. Ennek oka nem az, hogy Soros és Simicska tudatmódosító fegyverrel permetezte a fesztiválozók agyát a levegőből. A valódi ok az, hogy a 2006-os generáció céljaiban, mentalitásában és gondolkodásában is közel áll azokhoz a fiatalokhoz, akik a NER lebontásával, a politikai küzdőtér megnyitásával, és az ügynökakták nyilvánosságra hozásával végre be akarják fejezni a rendszerváltást. Ezzel szemben a szekértábor-politikát követő régi pártok ugyannak a rendszernek a részei, amit Gyurcsány Ferenc “harmadik köztársaságnak”, Orbán Viktor “Nemzeti Együttműködés Rendszerének” nevezett el.

A “harmadik köztársaság” démonai a nácik voltak. Ezért a közszolgálati médiában menetrendszerűen köszöntött be a virtuális vészkorszak. A kormányellenes tüntetőket olyan nyilasoknak, náciknak, fasisztáknak bélyegezték, akik el akarják söpörni a köztársaságot, az önjelölt “demokratáknak” pedig már ácsolják is a gázkamrát. A valódi rendszerszintű problémákat; a korrupciót, a “haverok és a csókosok” (a Puch Lászlók és a Leisztingerek) meggazdagodását álproblémákkal, a másképp gondolkodók megbélyegzésével, uszítással, és gyűlöletkeltéssel próbálták palástolni, a hatalomban maradás érdekében.

A 2006-os generációnak ebből lett elege. Egy évtizeddel később, a mai huszonéves fiataloknak pedig ugyanennek a rendszernek a maradékából! Ám mostani rezsim az előzőnél is alattomosabb és sunyibb módon működik: “nemzetinek” hazudja magát, miközben kétségbe vonja mások magyarságát, hazafias elkötelezettségét. Őket „csicskáknak”, külföldi ügynököknek, „sorosbérenceknek” bélyegzi, míg a kommunista rablóbanda (Fidesz) “szellemi honvédőnek” álcázott saját ügynökszervezetét (CÖF) a mi pénzünkből, közpénzből tartja el.

Ezek azok a “momentumok”, amelyek miatt úgy gondolom, hogy a felvázolt szekértábor- politizáláson túl képesek vagyunk elfogadni és megérteni egymást, bízva egy olyan jövőben ahol a pofikai ellenfelek nem ellenségek, és a 2022-es országgyűlési választásokat már nem egy polgárháborús indulatokkal fűtött, végletekig megosztott országban kell majd megtartani.
Hanem ehelyett egy olyan országban ahol a helyi civil szervezetek és az új politikai generációk valódi közösségformáló erőt képesek alkotni. Bízva egy olyan modern, élhető és büszke Magyarországban, ahol a sztálini mintára épülő propagandagépezet nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a szépkorúakat, “rohamnyuggerekké fanatizálva, a fiatalok ellen fordítsa, elüldözve őket hazájukból.

Ez az új politikai generáció történelmi felelőssége. Mert csak együtt tudjuk betemetni az árkokat és befejezni az elmaradt rendszerváltást. A személyes találkozás ebben a hitemben erősített meg. Ha sok mindenben nem is értünk egyet, ebben azért egészen biztosan igen…

/Mészáros Gábor – Patrióta.info/

Kapcsolódó tartalmak