Bevetési Irány Külföld 

Nem minden Airbus termék születik sikerre

Folytatódik az A-400M kálváriája. Kevés a remény. 

Korábban már beszámoltunk az “összeurópai” (brit, francia, német, spanyol) összeborulás siralmas eredményéről.

A Reuters hírügynökség beszámolója szerint megszületett egy dokumentum az Airbus és hét  “NATO nemzet” (itt államra gondolnak, de valamiért Nyugaton nem tudnak különbséget tenni a kettő között…) aláírásával, mely arról szól, hogy a teherszállító egészen egyszerűen nem lesz a birtokában a korábban vállalt összes műszaki paraméternek. Az nincs benne az iratban, hogy mely tulajdonsága, képessége kerül “állandó nem teljesítésre”.

Az évtizedes szerencsétlenkedés oka egyébként egyidős magával a programmal.  A fentebb említett államok politikai döntést hoztak, miszerint kell egy tisztán európai típus, és mivel döntő hányadban birtokolták az Airbus elődjének tulajdonhányadát, így a nyakába varrták a konszernnek. Utóbbi tiltakozott ugyan, mondván hogy ezen a téren semmilyen tapasztalatuk nincsen, a megadott specifikációk, költségkeretek pedig tarthatatlanok, bizonyos részegységekhez egymással konkuráló cégeknek kellene közösen kifejlesszenek, és a többi.

Már ezek önmagukban idézik az elfuseráltabb szovjet programokat, ahol szintén hasonló szakértelemmel pusztított bele a politika az iparba, mindezt megfejelték azzal, hogy a tagállamok is elkezdtek menet közben egymás ellen áskálódni, a kedvezőbb üzleti lehetőségek érdekében, természetesen tovább gáncsolva a mérnöki gárdát. Ezen kívül nekik is sikerült kitenniük magukért, a világ egyik, ha nem a legbonyolultabb hajtóműveit tervezték meg. A túlbonyolítottság okán jelentkező problémákra pedig rendszerint újabb, bonyolultabb konstrukciókkal válaszoltak.

C-160, az előd

Németország eredetileg 80 példányt vásárolt volna, de ez időközben 53 darabra olvadt. A csökkentett mennyiséget 2020-ig kellett volna leszállítani, ez úgy tűnik 2026-ra módosul, miközben az előd C-160-as típust néhány éven belül ki kell vonják, mert addigra azok ötvenes éveiket fogják taposni.

Ha ez nem lenne elég, a hajtóművek bekötéseinél repedéseket és korróziót találtak, mely feltehetően a hajtóművek túl erős rázkódásából ered. Mindeközben az Egyesült Államok és Oroszország apránként folyamatosan fejleszti a C-130 illetve az Il-76 típusokat, és Brazília és Japán is előállt a saját közepes teherszállítóival.

 

Vanek úr

 

 

Kapcsolódó tartalmak