Belföld Kékfény Külföld 

Mandela: békés mártír, vagy kommunista tömeggyilkos?

Ki volt valójában Nelson Mandela? Kik és miért tiltakoznak az ellen, hogy Budapesten egy parkot nevezzenek el róla?

 

Miközben komplett generációk szocializálódnak bele abba, hogy Magyarországon reggeltől-estig a lappangó fasizmus rémétől kell rettegni, a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésén úgy határozott, hogy a XI. kerületben egy park hamarosan felveszi egy a nemzetközi porondon is ikonikussá vált személy nevét.

No, nem hazánk nagyjai közül szemezgettek, és még csak nem is egy olyan külföldi karakterre esett a választás, aki élete, munkássága során bármi hasznosat is tett volna értünk, de még csak azt a fajta csendet sem törjük meg, mely Franco tábornok utolsó köztéri szobrának eltávolítása során keletkezett.

Nem, kérem. A XI. kerület, és ezáltal hazánk is gazdagabb lesz egy Nelson Mandela parkkal. A mainstream közgondolkodásban Mandela a béke harcosa, mi több az igazság mártírja.

 

Ki is volt valójában az a ”jóságos” Nelson Mandela.

Mandela – miután kicsapták a Fort Harei egyetemről – belépett az Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC) és ettől fogva 18 éven át egyik vezetője volt az ANC/CPSA szövetségnek. 1948-ban másik két társával megalakította az ANC ifjúsági részlegét, amelynek 1950-ben lett a főtitkára. Az ANC akkor már hosszú évek óta a sztálinista Moszkva befolyása alatt állt.

A kommunizmus Afrika déli részén már 1917-ben megkezdte hódítását, az ötödik hadoszlop ügynökei beszűrődtek a munkások szakszervezeteibe, majd 1921-ben megalakult az első Kommunista Párt, a CPSA. A kezdetben “feketék védelmét és érdekeit képviselő” ANC 1912-ben alakult meg, mely szervezet aztán a legnagyobb bolsevista befolyás alá került: a Komintern hatodik kongresszusán 1928-ban elhatározta, hogy a CPSA-nak át kell alakítania az ANC-t harcoló forradalmi szervezetté. Az ideológiai harc vezetői 1948-tól az ANC ifjúsági részlegének a vezetői voltak, közöttük Mandela. 1936-ban az ANC már kommunistát választott főtitkárának.

 

 

 

A 37 éves Mandelát 1955-ben letartóztatták hazaárulásért, de 1961-ben felmentették. Kihasználva a visszanyert szabadságát fegyveres ellenállásra készült, amelyre külföldön kapott kiképzést.

 

Földalatti mozgalmat indított és megalakította az “Umkhonto we Sizwe” /a nemzet lándzsája/ terrorszervezetet, az ANC katonai részlegét. A hatvanas évektől Kuba egyre inkább kiépítette kapcsolatait Dél-Afrikával: Che Guevara vezetése alatt kiképzést, hírközlési és diplomáciai segítséget és fegyvert szolgáltatott. 1963-ban Mandelát és ANC/CPSA-s társait tetten érték, amint 48 ezer szovjet gyártmányú akna és 210 ezer kézigránát behozatali tervein dolgoztak. Birtokukban találtak számos okmányt is, amelyek bebizonyították, hogy Moszkva, Algéria, Kína, Csehszlovákia és Kelet-Németország pénzelte és támogatta kommunista forradalom kirobbantását Dél-Afrikában.

 

Mandela a kommunista-terrorista

Hazaárulási tárgyalásán Mandela beismerte bűnösségét és hét társával együtt életfogytiglani börtönre ítélték. A tárgyaláson a bizonyítékok között szerepelt Mandela saját, kézírásos, 62 oldal terjedelmű „How to be a good communist” /Hogyan legyünk jó kommunisták/ c. irománya, amelyben többek között így ír:

“Mi a Kommunista Párt tagjai a modern történelem legelőrehaladottabb forradalmárai vagyunk. Ahhoz, hogy a legelőrehaladottabb kommunista harcossá legyünk, nem elég megérteni és elfogadni a marxizmus/leninizmus elméletét. A Kommunista Párt tagja alá kell rendelje személyes érdekeit a Párt érdekeinek…”

 

Az ANC kommunista jellege nem kétséges, mert ezt számos kiadvány is bizonyítja. Mandela volt felesége, a véreskezű Winnie politikai vallomásai 1986-ban:

”A Szovjetunió hordozza a fáklyát minden reményünk és cselekedetünk előtt. A leleményességet és bátorságot példaképünktől, a szovjet néptől tanultuk meg, amely szintén a szabadságért harcol, és hűsége rendíthetetlen a nemzetközi elkötelezettség iránt. A Szovjet-Oroszországban régi álmokból vált valóra a nép igazi hatalma. A szovjetek országa minden nép igazi barátja és szövetségese a sötét reakciós erők ellen vívott harcban.”

 

Winnie és kommunista terrorszervezete, az ANC foga fehérjét 1986 áprilisában mutatta ki igazán:

“Gyufásdobozainkkal és nyakláncainkkal fogjuk felszabadítani ezt az országot.”

És tegyük hozzá, hogy mindez a Nyugat teljes hozzájárulásával és jóváhagyásával! A felszabadító honleány “nyakláncolása” abból állt, hogy az ellenfeleik nyakába tettek egy petróleumba mártott autógumit,amit meggyújtottak majd gyönyörködtek az áldozat hosszas kínhalálában.

 

Mandela 1991 júliusában – moszkvai és washingtoni bábáskodással – a Dél-afrikai Köztársaság elnöke lett. Az ANC az évszázad eleje óta 30 millió feketét próbált meggyőzni, hogy mostoha sorsukat a dél-afrikai fehéreknek köszönhetik, s ha mindenki fegyvert fog, lehet az majd másként is. A terroristáknak ez csak részben sikerült, de azok a feketék, akik ellenálltak, csúnyán megfizettek Mandela asszony “nyakláncaival”.

Nos, Nelson Rolihlahla Mandela – akárcsak magyarországi elvtársa, Kun-Kohn Béla 1919 tavaszán – is a börtönből szabadult 27 évi fegyház után 1990 februárjában, hogy mint az elnyomásban élő dél-afrikai feketék nemzeti hőse, az ANC főtitkáraként kézbe vegye a demokrácia gyeplőit. Nem a bőrszíne miatt volt börtönben, hanem mert az istenfélő, erkölcsös dél-afrikai államra komoly veszélyt jelentettek Mandela kommunista kapcsolatai és tevékenységei. Hogy a dolgok egészen simán menjenek, 1993 decemberében Nobel-díjat is kapott, Dél-Afrika demokratizálódásáért folytatott erőfeszítéseiért. A hatalom átadására óriási nyomást gyakorolt az amerikai kormány Moszkvával karöltve.

 

1991 decemberében a dél-afrikai kommunista “forradalmár”, Chris Hani kijelentette:

”Az ANC nem titkolja, hogy nagyon erős kapcsolatokat tart fenn Kubával, mely állam mindig segítette szervezetünket.”

 

Mandela és az ANC ámokfutásának nemzetközi háttere

Az ENSZ, a Szovjetunió és szövetségesei, valamint néhány nyugati állam illetve szervezet cselekvő segítségével, az ANC nemzetközi elismerést és támogatást nyert. 1974-ben az ENSZ nemcsak elismerte az ANC-t, mint „Dél-Afrika nagytöbbségű népeinek képviselő szervezetét,” hanem több millió dollárral is támogatta a terroristákat. Moszkva és más kommunista kormányok 1985-ben 30 millió dollárt adományoztak az ANC terrorcsoportnak. A hírhedt Dél-afrikai Kommunista Párt (CPSA) 1956 őszén támogatta a szovjetek véres beavatkozását Magyarországon, majd Csehszlovákiában és Afganisztánban.

Mint korábban említettem, a szovjet-féle “világbéke” élenjáróját, az ANC-t, a Dél-afrikai Kommunista Párt irányította, s ez utóbbi Moszkva teljes befolyása és irányítása alatt állt, két vezetője pedig a két zsidó származású KGB-s, Albie Sahcs és Yossel Mashel (Joe) Slovo (1926-1995).

A parancsokat, utasításokat egyenesen Moszkvából kapták. Az ANC-ben elvtársai a fegyveres ellenállást és terrort fokozatosan a ’70-es években kezdték, amikor a marxista-leninista elveket visszautasító, másként gondolkodókat a legnagyobb kegyetlenséggel gyilkolták meg a “felszabadulás, forradalom és emberi jogok” nevében. A nyugati sajtó ezeket a borzalmakat elhallgatja, sőt úgy állítja be, hogy a rengeteg vérontásért, gyilkosságért kizárólag a rasszista fehér apartheid kormány a felelős!

 

 

A kommunista hatalomátvétel óta megkezdődött az országban a fehér lakosság szisztematikus kiirtása. A nemzetközi Interpol szerint Dél-Afrika ma a világ harmadik legveszélyesebb állama. Minden évben 20 ezren lesznek gyilkosság áldozatai, javarészt fehérek; a nemi erőszak bűncselekmények terén a második helyet foglalja el (minden 100 ezer nőből 137 áldozat), az áldozatok többsége itt is fehér. Dél-Afrika valóban “felszabadult”. A lakosság 20 százaléka – főleg feketék  – fertőző AIDS-beteg.

 


 

Akárcsak Magyarországon 1920-ban a Szamuelly-féle nyilvános akasztások és kivégzések rettegésbe taszították a lakosságot, hasonlóképpen Dél-Afrikában is a nyilvános mészárlások fő célja a megfélemlítés volt. Ahogy Tim Ngubane (ANC) magyarázta 1985 októberében a kaliforniai egyetem egyik előadásán:

“Azt akarjuk, hogy a kollaboránsok halála olyan visszataszító és félelmetes legyen, hogy soha senkinek az eszébe ne jusson velünk ellenkezni.”

 

Mandela előszeretettel énekelt is a fehérek megöléséről:

 

Joe Modise ANC-tag 1985 decemberében így szólt az ANC Radio Freedom egyik adásában:

“Népünknek csoportokba kell szerveződnie, és hagyományos fegyverekkel kell szembeszállnia az ellenséggel. Miután felismerte az ellenség ügynökeit, népünknek ezeket meg kell ölnie. A parlament bohócait mind el kell pusztítani.”

1986-ban újabb felszólítás a Radio Freedom hullámain:

“Ragadjuk meg a fegyvereket, ’nyakláncokat’, kézigránátokat, géppuskákat, aknákat, és minden más eszközt, s vegyük fel a harcot a rendőrség és karhatalom ellen.”

 

Dél-Afrika kommunizálása csekély tíz év alatt sikerült, és ezért súlyos felelősség terheli az amerikai és európai politikusokat, s nem utolsó sorban a Council on Foreign Relations és Trilateral Commission, és a Bilderberg nemzetközi csoportot. A hatalomátvételt lényegesen felgyorsította az ANC és a Kommunista Párt beszűrődése, nem is beszélve magában a Dél-afrikai Külügyminisztériumban befészkelődött marxista ügynökök munkájáról.

 

Itthon elindult a tiltakozás a Nelson Mandela park miatt

Mandela Nobel-békedíját az apartheid rendszer békés felszámolásáért és az új, demokratikus Dél-Afrika alapjainak lefektetéséért kapta. Hogy mennyire békés és mennyire demokratikus ez, ennek eldöntését a fentiek tükrében mindenkinek saját belátására bízzuk. Mindenesetre sokan vannak akiknek a Nelson Mandela park ötlete nem tetszik és vannak akik ennek hangot is adnak.

 

Toroczkai László Budapesten, a tervezett Mandela tér helyén ezt mondta el:

A Mi Hazánk arra kéri a kerületi önkormányzat képviselő-testületét, hogy akadályozzák meg a Fővárosi Közgyűlés döntését, amelyet valamennyi párt – beleértve a magukat nemzetinek mondó Fideszt és Jobbikot is – támogatott.

Amennyiben a XI. kerületi képviselők is megszavazzák ezt a gyalázatot, a Mi Hazánk készen áll a polgári engedetlenség eszközeit is bevetni. Van elég magyar hős, nem kell egy feketeafrikai, fehérellenes kommunistáról közterületet elnevezni Magyarországon.

 

A Légió Hungária Mozgalom az alábbi közleményt adta ki:

Mozgalmunk felháborítónak tartaná még azt is, ha csak ötlet szintjén merült volna fel, hogy Budapest egy közterületét a kommunista terrorvezérről, Nelson Mandeláról nevezzék el. Hogy mindezt megszavazta a Fővárosi Közgyűlés, több mint lesújtó.

A Légió Hungária garantálja, hogy ha az újbudai önkormányzat is legitimálja a döntést, akkor a magyar néplélekből fakadó mindenkori szabadságszeretet és anti-kommunizmus jegyében gátja leszünk a gyalázatnak, és a társadalom immunrendszereként reagálni fogunk.

Hisszük és valljuk, hogy nemzetünk – számos egyéb tényező mellett – akkor lesz erős és egészséges, ha a felelős vezetők pozitív példakép állításokkal egyengetik a közösség világnézeti fejlődését, így az alábbi javaslattal élünk számukra: Azon jogos igényt kielégítve, mely szerint köztereink elnevezései tükrözzék a magyarság széles látókörűségét, illetve a dél-afrikai példát megtartva, az új park Eugène Terre’Blanche nevét viselje.

Az Afrikáner Ellenállási Mozgalom néhai vezetője, a fekete kontinens egy európai és keresztény gyökerekkel rendelkező mártírja elkötelezett képviselője volt a független búr állam létrehozásának, mely védelmet biztosíthatott volna annak a több tízezer afrikánernek, akik többek közt Nelson Mandela tevékenysége nyomán lettek ártatlan áldozatai egy évtizedeken átívelő, napjainkban is zajló faji alapú konfliktusnak.

Amennyiben a XI. kerületi önkormányzatnál felvetésünk értő fülekre talál, Mozgalmunk magára vállalja az utcanévtáblák legyártásának költségeit, sőt társadalmi munka keretében ki is helyezzük azokat.

 

 

/ Nacionalista Zóna nyomán Patrióta /

 

Kapcsolódó tartalmak