Belföld Kékfény Plusz 

Győrkös István utolsó szó jogán elmondott beszéde az igazságról

Adjuk meg a szót a másik félnek is! Győrkös István foglalja össze az ügyét röviden és tömeren, csak két perdöntő mozzanatot kiemelve az utolsó szó jogán. Érdemes elolvasni, hogy megértsük a Bőnyi-ügyet. Videót is mellékeltünk.

Tisztelt Törvényszék!

Tisztelt Elnök Úr!

Óriási háttérerővel rendelkező hazugságokkal kellett szembenéznem ebben a perben, de az igazság is megnyilatkozhatott, és ez reményt ad.

Bármilyen erősnek is tűnik a hazugság, az igazság, ha gyengébbnek is látszik, képes arra, hogy a hazugságot leleplezze. Ez meg is történt a tárgyalás során.

Nem kívánok a tárgyalás során alapjaiban megrendült hazugságokkal foglalkozni, ezért most a per végén csupán két, az ügy szempontjából rendkívül fontos, perdöntő jellegű tényre utalok.

Nevezetesen a genetikai vizsgálat DNS vonatkozásában teljesen STERIL 33. számú lövedékre, melyről végképp bebizonyosodott, hogy a genetikai szakértőnek az a véleménye, miszerint ez a lövedék emberi testet nem ért, helyes volt.

Ennek a ténynek azért rendkívül nagy a jelentősége, mert a fegyverszakértő szerint ez okozta a sértett halálát, de ez a vélemény jelenik meg a vádiratban is. A tárgyalás során bebizonyosodott, hogy ez a vélemény valótlan, tehát hazugság.

A másik igen fontos, nagy jelentőségű bizonyíték a polár felsőm, melynek a hátán és a vállán erős vérszennyeződés található, melyről a genetikai vizsgálat megállapította, hogy a sértett fröccsent vére, mely csak a sértett meglövésének pillanatában keletkezhetett, és így kerülhetett a polár felsőmre.

Ezt a fontos bizonyítékot a fegyverszakértő és az ügyészség is semmibe vette, pedig ez a második teljes értékű bizonyíték arra nézve, hogy a halálos lövés nem tőlem származik. csak a lövés pillanatában keletkezik vérfröccsenés, és ez a tény bizonyítja azt, hogy a sértett meglövésekor és a vérfröccsenéskor nekem háttal kellett állnom a sértetthez viszonyítva.

Ezzel a két igen jelentős és kétségbe vonhatatlan bizonyítékkal szemben – mely kizárja azt, hogy én adtam a halálos lövést – nincs egyetlen valós terhelő bizonyíték ellenem.

Várom az ítéletet, tudva azt, hogy nagy erők nyomása van ezen az ügyön, és sokan kísérik figyelemmel.

Az igazság és a becsületem védelmében, valamint a médiában eddig megjelentetett hazugságok cáfolata okán a közvélemény elé fogjuk tárni ezt az ügyet részletesen, a hazug és a valós szakvéleményekkel együtt, azok cáfolataival, illetve elismeréseivel.

Ezzel tartozok a családomnak, a barátaimnak és mindazoknak, akik eddig is érdeklődéssel kísérték a fejleményeket. Ebben az ügyben első perctől kijelölt elkövető vagyok. Hogy ez a koncepció érvényesüljön bizonyítékokat hamisítottak, tüntettek el, vagy hagytak figyelmen kívül. A vád egyetlen állítását sem tudja hitelt érdemlően bizonyítani. Nyilvánvalóan a szándék, hogy bűnöst, pontosabban áldozatot csináljanak belőlem, de a történelmi tapasztalat az, hogy a hazugság végső soron mártírokat teremt, különösen az ilyen politikai hátterű ügyekben.

Végszó: Befejezésül még annyit, hogy a sértett halálát okozó „baráti tűz” egy kis foltot ejtett a mundér becsületén, de egy korrekt eljárás ebben az ügyben akár még emelhette is volna a mundér becsületét. A hazug szakvéleményt készítők ezt a kis foltot úgy akarták elkészíteni, hogy az egész mundért kimosták a hazugság pöcegödrében.

Köszönöm, befejeztem.

Visszarendeződés? A Bőnyi-ügyről

A védelem által bemutatott egyik videó. A sertéskoponyán bemutatott lövésteszteket, annak túlzottan durva volta miatt nem tesszük közzé, de az által is bebizonyosodott, hogy a rendőrség által használt lőszer lövedéke és a 7,62X39-es lőszer lövedéke teljesen más ki-bemeneti nyílásokat okoz és a lőcsatorna is eltérő. A lövéstesztek is a védelmet igazolták.

Régmúlt időket idézett fel a Szombathelyi Törvényszék.

Varga Roland bíró az elejétől fogva egykedvűen, mondhatni unottan viszonyult az ügyhöz. Nem adott helyt a védelem számos indítványának, még a helyszínt sem tekintette meg. A kérdések pedig mindig a vád koncepcióját erősítve lettek feltéve, míg a védelem kérdéseit is ez alapján alakította a tárgyaláson a tanúk, szakértők felé.

A 2019. június 21-én hozott ítéletben a bíró “nagyon komolyan” vette a függetlensége tényét, (főleg az igazságtól) beállt ő is ügyésznek.

A védelem érdeme, hogy 100%-osan bizonyította, hogy a gyilkosnak kikiáltott lövedék (33. számú) nem haladt át emberi testen, sőt, ember nem érintette meg. Ezt a genetikai szakértő több alkalommal állította. Azt, hogy a hőre a DNS „eliminálódik”, cáfolta. A vád részéről ez egy igazi ÁVH-s próbálkozás volt! A DNS-t azonosításhoz többek között főzéssel nyerik ki a szövetekből.

A védelem azt is előtérbe helyezte, Győrkös István hátán Pálvölgyitől származó több 0,2 cm /2mm/ – es vérszennyeződés található, tehát vérfröccsenés. Ezt a genetikai szakértő szintén megállapította. A bizonyítékok királynéja a DNS, mivel abszolút objektív és tudományos.

Érdemes megemlíteni azokat a pontokat, amire a vád alapozott, amit átvett a bíró is és, ami alapján kimondták a halálos ítéletet! Nem kétséges, hogy 25 év egy 80 éves embernek mit jelent.

Van egy tanúvallomása Győrkösnek, amit az orvosszakértők úgymond megsemmisítettek, mivel tudatmódosító szerek hatása alatt folytatták le, így két orvosszakértő szerint nem felhasználható. A három órás vádbeszédből egy óra erről szólt, hogy az ebben mondottakban Győrkösről (aki egyébként nem mondott magára terhelőt) megpróbáljanak terhelőt belemagyarázni. Arról a vallomásról beszélünk, amit összefüggéstelen mondatok, akadozott, nehezen kivehető beszéd jellemez és az orvosszakértők nem felhasználhatónak ítéltek meg az altató és egyéb gyógyszerek miatt. A vád ezenkívül épített egy, az elesett rendőr volt kollégája alapján készített (nem tudományos) fegyverszakértői véleményre, és egy orvosszakértői véleményre. A fegyverszakértő véleményét, aki akkora ostobaságokat állít, hogy azt minden a szakmában tevékenykedő ember minimum fejcsóválva és kényszeredett mosollyal nyugtáznak, a nem elfogultak pedig esetleg köpnek egyet.

Kissé fontosabb az a Dr. Kovács Gábor győri illetőségű „orvosszakértő”, aki fényképek alapján határozott, a vádlottra nézve hátrányos szakvéleményt kreált. Ettől a szakértőtől meg kellene kérdezni: Nem volt még példa arra, hogy szakértőként tévedett volna? Győrben volt egy gyilkossági ügy (Budi (Goga) Vilma), ahol az előbb említett úr orvosszakértőként téves szakvéleményt adott. Igaz cigányokról volt szó és egy belevaló hit gyülisnek mindig a főnök által meghatározott érdekeknek megfelelően kell objektívnek lennie. Egyébként származását tekintve egy közel-keleti országot kell megemlítenünk.

A bíró esetében hasonló a helyzet. Egyelőre csak az ítélet szóbeli indoklását ismerjük, de nyugodtan kijelenthetjük, hogy szervesen kapcsolódott az összetákolt érzelmi húrokat pengető vádbeszédhez, mondhatjuk, kiegészítette azt még fantasztikusabb víziókkal fűszerezve.

Az indoklásból úgy tűnt, nincs jelentősége a több rendőri lövést tartalmazó üvegkazettának (fénykép, TEK-es tanúvallomások). Ez annyira nem igaz, hogy a lassan már muzeális értékű kriminalisztikai szakkönyvek is cáfolják. A kriminalisztika tudománya szerint a helyszíni szemle egyszeri, azonnali (mielőbbi) és megismételhetetlen! Ez azt jelenti, hogy a jelen ügyben hónapokkal később tartottak újabb szemlét, ami erősen kérdésessé teszi: Mit is csináltak az első szemlén?

Sehol sem szerepelt egy olyan kitétel, hogy a helyszín nem eredeti, hanem megváltozhatott. Össze-vissza járkáltak a helyiségben, így nem tudni milyen tárgyi bizonyítékra léptek rá, rúgtak odébb, mit vettek fel, netán el. A legdurvább mégis az, hogy betörték annak az ajtószárnynak az üvegét, amin egyértelműen golyó ütötte nyomok voltak. A vádbeszédet mondó ügyésznő ezt azzal intézte el, hogy a TEK megérkezésétől kezdve, ez egy műveleti terület volt. (Finomabb körökben erre azt mondják: – Frászt kisangyalom!). A helyszínt bármilyen módon megváltoztatni tilos. Kicsit érthető, de nem elfogadható, az ügyésznő részéről ez a szerecsenmosdatás, ugyanis az ügy ura, akkor nem más volt, mint a Központi Nyomozói Ügyészség, akinek egyébként az ügyésze a párbeszédet folytató ügyésznő.

A bíró a szóbeli indoklásban átvette az ügyész érvelését és nem átallotta azt mondani, hogy ennek a körülménynek nincs jelentősége. Meg kell jegyezni, ha ezt egy egyetemi vizsgán mondja – megbukik! Mi jelentősége van egy ilyen ügyben, ha hiányzik három rendőrségi lövedék, amely Pálvölgyi irányába lett kilőve?

Hajmeresztő volt még a bíró indoklásában az a körülmény, ahogy a rendőr tanúk ellentmondásos tanúvallomásait kezelte. Elismerte, hogy ellentmondásosak, de a lövöldözés és a kollégájuk elvesztése miatti sokkhatásnak tudható be. Ugyanez a logika Győrkösnél nem érvényesül. A meglőtt, megműtött, nagy vérveszteséget szenvedett idős embernél, mindez nem számít, nem érvényesül. A bírónak Győrkös sokkja nem sok.

A bíró részéről a találgatások és a víziók keveredésében az egyik legkiemelkedőbb darab a cselekmény motívuma. A bíró szerint ugyanis Győrkös azért lőtt, hogy a rendőrök a fegyvereket ne tudják lefoglalni. Ez nagyon sántít a “vádlott” esetében (akinél egyébként jóval átlag fölötti intelligenciát mért a szakértő). Megúszott volna egy-két évet, ha lelövöldözi a rendőröket? Kinek jut ilyen eszébe?

Az az eljárás, amely az elejétől fogva, ahogy törvénysértő módon megkezdték a házkutatást az NNI emberi, egészen az elsőfokú ítéletig, félelmetes időket idéz és gondolatokat ébreszt. A jog csak álarc. Érdemes mindenkinek elgondolkodni: Hova jutottunk, hova tartunk, mit kell tenni…

Az ügyésznő a beszédét a rendőri esküből idézve, hangulatkeltéssel, érzelmi felhanggal kezdte. Válaszoljunk erre mi is hasonlóan. Abból az időből idézek, amikor se ő, se az elesett Pálvölgyi nem éltek, és sötét idők jártak Magyarországon. Győrkös István 16 éves volt, a dátum pedig 1956. október vége. A Győri ÁVH Központ épületének ostrománál az elsők között ugrott be a kerítésen. Ő még látta szemben az állványos géppuskát és mögötte az ÁVH-sokat. Bátorsága másoknak is bátorságot adott. 16 évesen nem biztos, hogy végiggondolta mit csinál, de erőt adhatott a többieknek, hogy elsöpörjék a hatalom pribékjeit. Minden egyes győri eseménynél ott volt, mint tevékeny résztvevő, hasonló korú barátaival. Ekkor fényképek készültek (melyek hitelesítéséhez a győri levéltárba őt is meghívták), amelyeken később felismerték, azonosították. A honvédségnél tartóztatták le és koncepciós eljárásban nyolc évet kapott. Szerencsére ’63-ban amnesztiával szabadult. Csont és bőr volt, de megcselekedte, amit megkövetelt a Haza!

Nincs egy ítélet, egy felelősségre vonás az ’56 előtti és az az utáni idők kommunista mészárosaira vonatkozólag. Százával lőtték és akasztották az igazi hazafiakat a pribékek. Félő, hogy ezek szellemi örökösei (valószínű számos vérszerinti is) most már nyugodtan előtérbe kerülhetnek és kimutathatják fogunk fehérjét, akár valamelyik erőszakszervezetnél is!

Hiányos, ellentmondásos szakértői vélemények alapján ítélték el Győrköst

/Patrióta/

Kapcsolódó tartalmak