Extra Közélet Kultúra 

Elment a horvát háború hőse, az idegenlégiós magyar

Elhunyt Juhász József, vagyis Josic Julien, vagyis másik becenevén Hiéna. Hogy ez egyeseknek nem mond túl sokat, az nem az ő hibája. Igaz, a halála sem most történt, hanem hetekkel ezelőtt. A család kérésére maradhatott titokban, hogy a horvátországi és balkáni háború egyik meghatározó alakja, a bácskossuthfalvi, délvidéki születésű Juhász József egy hirtelen jött, súlyos betegség következtében nemrég elhunyt.

Hogy Juhász József, – a légióban felvett neve Josic Julien – nem volt széles körben ismert, úgynevezett közszereplő sem idehaza, sem Horvátországban, az a két említett ország közvéleményének a szégyene.
  josic_legios
A Légióban
Ahogy ebből az amúgy ritkaságszámba menő beszámolóból kiderül, a bácskossuthfalvai fiatalember elhagyta szülőföldjét és a kalandvágy sem állt messze tőle.
A légió mellett a belgáknál is volt zsoldos, így harcedzett, tapasztalt katonának számított már, mikor Jugoszláviában kitört a fegyveres konfliktus. Bácskai születésű lévén nem volt számára kérdéses melyik oldalon fogjon fegyvert, így rögtön útnak is indult, hogy a szorult helyzetben lévő vukovári védőknek segítsen. Csak Vinkovci városáig jutott, mivel addigra bezárult Vukovár körül az ostromgyűrű. Tapasztalt katonaként elszörnyedve látta milyen állapotok uralkodtak a front horvát oldalán. Képzetlen tisztek, Rambonak öltözött tapasztalatlan önkéntesek, akik kiképzés híján az amerikai filmekből szerzett „tapasztalatok” alapján választottak maguknak felszerelést. Keserűséggel vegyes dühvel volt szemtanúja annak, miként darálta be a háború ezeket az elszánt fiatalokat. Az áldatlan állapotok ellenére eldöntötte, hogy ami tőle telik azt megteszi, hogy rendet vágjon a káoszban, és minél több életet megmentsen, illetve az általa kiképzett katonák által a lehető legnagyobb kárt okozza az ellenség számára. A katonai akciókat és a kiképzést a Horvát Felszabadítási Erők (HOS) kötelékében vitte véghez, mely akkor egy el nem ismert ország el nem ismert katonai szervezete volt. Míg ők a fronton vérükkel itatták a megalakulására váró Horvátországot, addig a zágrábi elit és a többi (tőlük sokkal jobban felfegyverzett) katonai szervezet kivárt. Várták a nemzetközi elismerést, mely csak később érkezhetett meg a horvátok számára.
josic_kapaslovesjosic_brigadja
Kapáslövés gyakorlása – és az alakulat
Ahogy a 2011-es gödöllői, Ante Gotovina melletti tüntetésen is elhangzott, Josic személyesen is régóta ismerte, még a légióból a hős tábornokot, akit azóta szabadlábra helyeztek Hágában.
josic_gotovina
Ante Gotovina melletti tüntetés
a HVIM szervezésében Gödöllőn
Josic három könyvet is írt. Az Idegenlégiós légiós éveiről, míg az Elég volt! illetve a Horvát háború hősei és én a balkáni háború Vinkocvi melletti és boszniai frontjairól, ahol Josic csapatait vezette.
Könyveiben – ahogyan a valóságban, személyesen is – az egykori légiós, parancsnok érzelmi túlkapásoktól mentesen, tárgyszerűen írt és beszélt mind a légióról, mind a mocskos és véres újkori európai háborúról.
Előadásokat nagyon ritkán tartott, kerülte az úgynevezett közéleti szereplést vagy társadalmi életet, ellenben az interneten katonai témákról szívesen csevegett másokkal, akár ismeretlenekkel is tárgyszerűen.
josic_konyvek
Két könyve
A Vinkovci melletti két falu, Cerić és Nuštar környékén jól ismerték, földjein sok helyinek adott munkát az elmúlt időszakban is, de a nagyobb nyilvánosságot itt is kerülte, pedig a szülőhely, Bácskossuthfalva mellett ez a terület igazán nevezhető volt szűkebb pátriának, hiszen a védelméért a háborúban az életét is feláldozta volna, ha kell.
josic_farkasok_jo
A Farkasokkal
Josic Julien szenvedélyesen szerette a magyar és a horvát népet is, de a sovinizmus, vagy bárminemű érzelmi nacionalizmus a lehető legtávolabb állt tőle.
Saját háborús szerepét, a magyarok és a horvátok történelmi szerepét igyekezett mindig büszkeséggel, de higgadtan értékelni.
Isten nyugosztalja és legyen hozzá kegyelmes!
(Alfahír nyomán Patrióta)

Kapcsolódó tartalmak