Belföld 

Botrány: a Magyar Honvédség egyik tábornoka felszabadulásnak tartja Budapest elestét

“Természetesen” a szovjetek oldalára átálló néhány magyarországi katonáról emlékeztek meg. A hazájukért életüket áldozó, kitörő hősökről, a “felszabadulás” során sokat szenvedett civil lakosságról, több százezer megerőszakolt nőről nem szólt egy szót sem. A név, amely szégyent hoz a magyar katonai becsületre: Filótás István dandártábornok. Szerinte árulás a hőstett, a parancsteljesítés pedig az igazán méltányolandó.

Botrányos, hogy minden évben megemlékezik a Magyar Honvédség “Budapest felszabadulásáról”, és az átálló magyar katonákról. Mintha nem lett volna rendszerváltozás. Szólni kellene nekik, hogy az elvileg 27 évvel ezelőtt megvolt, az oroszok már kivonultak… A honvedelem.hu-n az alábbi gyalázatos cikk jelent meg, amelyből kiderül, hogy a katonai helytállást, a kitartást, a heroizmust hírből sem ismerik….

“A második világháború budapesti harcaiban a szovjetekkel szövetségben elhunyt magyar katonákra emlékeztek a Vérmezőn, a Budai Önkéntes Ezred emlékművénél február 13-án.

A Magyar Honvédség Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság képviseletében Filótás István dandártábornok mondott megemlékező beszédet. „72 évvel ezelőtt pontosan ezen a napon szabadult fel Budapest a német megszállás és a nyilas terror alól” – hangsúlyozta a dandártábornok, hozzátéve: hosszú és keserves út vezetett a felszabadulásig. Beszédében ismertette e hosszú utat, majd felidézte, hogy a pesti hadműveletekkel párhuzamosan Budát is intenzíven támadta a Vörös Hadsereg. Sem a német sem pedig a szovjet alakulatok nem kímélték a várost. „Ostrom és terror: két tűz között próbálta a lakosság túlélni az éhezést, a nélkülözést és a rémuralmat” – mondta.

Szólt arról is, hogy a magyar katona megtette, amit elvártak tőle szövetségesei és magyar tisztjei: harcolt, szenvedett és eközben vele szenvedett a főváros lakossága, vele pusztult Európa egyik legszebb fővárosa. „Az esküjükhöz hű, hősi halált halt magyar honvédekre emlékezünk ma, akik lelkiismeretükre hallgatva nem voltak hajlandóak a hitleri parancsnak tovább megfelelni” – zárta megemlékező gondolatait a dandártábornok.”

/Honvédelem.hu nyomán Patrióta/

 

Kapcsolódó tartalmak