Belföld Kultúra 

Az egykori radikális Vona cigány hősök emléknapját tartana

Vona Gábor volt Jobbik-elnök nem tartozik azon politikai szereplők közé, akik bukásukat követően eltűntek a porondról. Épp ellenkezőleg: szemmel láthatóan élvezi azt, amit most csinál. Talán éppen ez a baj. Ugyanis elég nehéz megmondani, hogy mit csinál. Politizál, vitaestekre mászkál, változó minőségű videós tartalmakat gyárt? Igazából mindegyik egyszerre, annak ellenére, hogy a politikai pikszisből egyértelműen kiesett, mióta megszűnt pártvezér lenni. Ha modern szavakkal szeretnénk leírni, tulajdonképpen mi is ő, ehhez mindenképpen a politikai influencer kifejezés a legmegfelelőbb. Persze nyilván nem véletlenül vetődött ilyen vizekre, tudatos építkezés eredménye az egész jelenség.

Mondjuk az „eredmény” lehet, hogy egy kicsit erős kifejezés. Influencer pályafutása alatt beszélgetett már rajzolt figurákkal (itt egyébként a figurák által megtestesített sztereotip emberfajták egész ötletesek voltak, a szánalomfaktor akkor ütött be, amikor a szivárvány pólós, liberális egyéntől Vona sokadszorra is bocsánatot kért), rappelt, cigány reformkorról értekezett. Egyszerűbben szólva Vona Gábor vlogját, gondolatait követni kicsit olyan, mint elolvasni egy balliberális sajtóterméket: belül szégyelled, de sajnos muszáj képben lenned a politikai élet eme szeletéről is, hogy utána hiteles véleményt tudj formálni. S akkor el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, miért vesszük elő ismételten a bukott pártelnök személyét.


Előbb említettem, az egykor radikális Vona már többször utalt a számomra értelmezhetetlen „cigány reformkor” szükségességére. Ahogy egyre jobban beleástam magam, mit is ért ezalatt, kicsit olyan érzésem támadt, mintha az influencerkedés mellé felcsapott volna arcpirító cigánylobbistának is. Ehhez adalékként tudnunk kell, hogy idén júliusban úgy határozott, szívesen írna törvényjavaslatokat az Országgyűlés számára (csak nem tud elszakadni a konkrét politikától). Ezt úgy képzeli, hogy bedob egy-egy fontos témát, amely társadalmi problémákat okoz, vitákat indít róla, majd a tanulságok alapján egy törvényjavaslatot készít, amit „teljesen ingyen megszövegez egy szakértő”. Ilyen felvezetés mellett jutottunk el odáig, hogy cigány hősök napjáról dolgozna ki törvényjavaslatot. Nem, nem én néztem félre. Valóban így van.

„Saját példaképeket” kíván ezzel állítani a cigány fiatalok számára (hát… elég szerény létszámú Hősök Csarnoka lesz ez). Persze mindemellett továbbra is zöld az út az eddigi alternatívák előtt is, bejegyzése szerint ugyanis ne csak segélyt, ne csak megfelelő oktatást adjunk, hanem még ezt is. Adjuk, adjunk, adjunk! Mert eddig is annyira meghálálták ezek a „rejtett erőforrások”. Bizonyára érdemes beléjük pénzt, energiát fektetni. Vona Gábor képzeletében mégis milyen állam képe lengedez? Ami milliárdokat dobál ki felesleges dolgokra?

Javaslom, inkább saját (bizonyára kellően vastag) pénztárcájából állja a költségeket. A megfelelő oktatáson jót nevettem. Mintha bárhol bármi hátrány érné azt az oktatásban, aki cigány (sőt, inkább sokszor előny). Ugyanúgy lehetőségük van a tanulásra, mint mindenki másnak. Akkor mégis milyen felzárkóztatásról beszélünk? Egyáltalán miért vannak leszakadva? Miben szenvedtek bármi hátrányt az idők során, ami indokolná ezt az óriási szakadékot magyar és cigány között? A félreértés elkerülése végett most nem magammal beszélgetek, csupán Vona Gábornak adok tippeket, miről kellene szólnia és milyen kérdéseket kellene feszegetnie egy valóban életszagú vlognak. De nem baj! A cigány hősök napja nyilván fontosabb. A hab a tortán pedig egyértelműen az, hogy minden „lövészárok-mentesítés” és „törzsilogika-ostorozás” ellenére még Bogdán László, Cserdi cigány polgármestere is egy fokkal józanabbul látja a problémát, mint a levitézlett radikális párt egykori vezetője. Ugyanis „ketyeg már a cigányplutónium” kijelentésével kvázi elismerte azt az etnikai arányok eltolódásáról szóló tényt, amiről a jobboldali radikálisok lassan évtizedek óta beszélnek. (Természetesen a helyzetet kiváltó tényezőket, a cigányok szerepét már egészen máshogy értékeli a polgármester, mint azt kéne.)


Egyébként a kezdeményezés célja az, hogy ezzel közelebb hozza a cigányok számára a „hazaszeretet” fogalmát – ezt inkább nem kommentálom – ugyanis így növelné a felzárkóztatás esélyeit. Arra sem vesztegetnék külön sorokat, hogy Vona szerint a cigányok integrációja „közös nemzeti cél”. Mindenestre, lehet, hogy „velem van a baj”, de nekem teljesen más nemzeti célok lebegnek a szemem előtt. Amellett azonban nem megyek el szó nélkül, hogy kijelentett még egy irdatlan hülyeséget, ami ráadásul még csak nem is a cigányokkal kapcsolatos. E szerint a kijelentés szerint egy magyar etnikumú gyermek Magyarországhoz való viszonyulása nagyjából a születésétől fogva egyértelmű. Arra most külön ki sem térek, hogy a magyarság esetében az „etnikum” szó használata nem igazán szerencsés, az viszont végképp érthetetlen, hogy egy magyar gyermek számára miért lenne egyértelmű az országhoz való viszonya. Nagyon jól tudjuk, hogy sajnálatos módon nem lesz mindenkiből hazaszerető patrióta, de szerencsére „antifasiszta, nemzetek feletti békeharcos sem”. Ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy egy magyar számára sem egyértelmű, miként viszonyul saját országához, manapság meg aztán végképp nem. Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy az illető organikusan együtt él és lélegzik a nemzetével, vagy pedig csak egy állampolgárságról szóló papírral ellátott kozmopolita lakos.

Nos, ha lehetne egy tippem, Vona Gábor alternatív hősök napi lázálma a történelem szemétdombjára kerül majd, a földön két lábbal járó emberek pedig tovább keresik a hathatós megoldásokat a cigánysággal kapcsolatban. Ugyanis Vona Gábor ide vagy oda, az (etnikai) óra vészesen ketyeg.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Képek: Azonnali, 444.hu

Kapcsolódó tartalmak