Belföld Határtalan 

A Magyar Királyság legrégibb, máig működő vállalatai

Az egyik magyar internetes hírportál rövid cikkben tudósított arról a színes-szagos térképekkel ellátott beszámolóról, amit a közelmúltban a brit Business Financing készített. Ebben országokra lebontva összegyűjtötték azokat a vállalatokat, melyek az adott állam viszonylatában a legrégebb óta folyamatosan működnek. Az abszolút első egy japán vállalat lett, mely 1442 éve tevékenykedik megszakítás nélkül, de vajon a Magyarországgal kapcsolatos adatok mennyire relevánsak? És lehet-e az alig 27 éves Szlovákiának közel 700 éve működő vállalata? Utánanéztünk!

A hírportál hasábjain megjelent írás szerzőjének első mondata így kezdődik: „A magyar első helyezettet talán mindenki fejből fújja”. De tényleg tudjuk, és jól tudjuk? Az összesítés alapján a legrégibb, folyamatosan működő magyar cég az 1790-ben alapított Zwack Unicum Zrt. A Kárpát-medence a népek országútján helyezkedik el, hányattatott sorsa miatt nem is oly meglepő ez a kései időpont. De azért nézzünk csak kicsit körül azon a térképen!

A Business Financing térképe Európáról

Románia legrégibb cégeként az Ursus Breweries szerepel, melyet a térkép szerint 1878-ban alapítottak. Vajon tényleg az akkor már 16 éve fennálló ország területén jött létre Románia máig legjelentősebb sörfőzdéje? Remélem a nemleges válasszal senkit sem lepünk meg! A főzde jogelődje ugyanis az 1878-as alaptású monostori (kolozsvári) sörgyár volt, melyet 1910-ben az erdélyi sörgyártás meghatározó vállalata, a brassói illetőségű Czell Frigyes és fiai (Friedrich Czell & Söhne) megvásárolt. A sörgyár csak Trianon után, 1927-ben vette fel az Ursus nevet, amit a mai napig is használ. A főzdét 1997-ben felvásárolta a világ második legnagyobb sörgyártó vállalata, a dél-afrikai SABMiller, mely a név megtartásával 2010-ben bezárta a kolozsvári üzemet. A márka 2017-től a japán Asahi Group tulajdonában van.

A Czell Frigyes és fiai átveszi a monostori sörgyárat

A legrégibb szerbiai vállalat, az Apatini Sörfőzde 1756-os alapításával már 34 évvel megelőzi Zwackékat. A főzde viszont eredetileg Császári Sörfőzde néven működött, amit nem egyfajta hivalkodásnak köszönhet, hanem annak, hogy a tulajdonosa a Császári Kamara volt. A főzde a 19. század végén magánkézbe került, a rendszerváltást követően pedig egymást váltották a tulajdonosi székben a különböző nyugati sörgyárak képviselői. 2012 óta az üzem tulajdonosa a kanadai illetőségű Molsons Coors, az üzem legismertebb terméke pedig a Szerbia-szerte kapható Jelen sör. Apatin egy több mint 17.000 fős, eredetileg zömmel német lakosú Duna-menti kisváros a Bácskában, Bács-Bodrog vármegye apatini járásának székhelye, a bácskai német katolikusok központja volt. A város lakosságának ma már csak 4,2%-a (732 fő) magyar és alig 1%-a (163 fő) német nemzetiségű. A nemzetiségi arányok felborulásában nagy szerepe volt a II. világháború eseményeinek. A várost 1944 őszén szerb partizánok foglalták el, és 2.074 embert szovjet munkatáborokba hurcoltak, ahol 700-an éhen haltak. 1945. március 11-én a 14.000 főnyi lakosság jelentős részét, nagyjából 8.000 embert haláltáborokba hajtottak. Így könnyű sörgyárat szerezni…

“Tradíció és minőség”, a 260 éves Apatini Sörfőzde

De menjünk tovább! A legjobb esetben is 81, de ha a folyamatos fennállását tekintjük 27 éves államisággal rendelkező Szlovákia, mely sajátos kultúráját és identitását annak köszönhette, hogy a népessége a Magyar Királyság alattvalójaként elszigetelődött a morva, cseh és lengyel népcsoportoktól, legrégibb vállalata idén lesz 692 éves (!). Azt hiszem, senki sem lepődik meg, ha előre bocsájtva megjegyezzük, nem valamely „szlovák uralkodónak” köszönhető a vállalat megalapítása. A térképen „Kremnica Mint” néven szereplő intézményt mi körmöcbányai pénzverdeként ismerjük, de ma Mincovňa Kremnica néven működik. Körmöcbánya (németül Kremnitz Bergstadt) környékén már a 11. század folyamán működtek aranybányák. A körmöcbányai pénzverde működését Károly Róbert (uralk. 1308-1342) 1328. november 17-én kelt kiváltságlevelétől számíthatjuk, melynek értelmében a település elnyerte a szabad királyi város címet, és pénzverdét állíthatott fel. Károly Róbert aranyforintja, ami kiváló minősége miatt Európa-szerte kedvelt fizetőeszköznek számított, körmöci dukátként is ismertté vált. A verdét a 15. században költöztették a városfalakon belülre, és ott működött egészen 1986-ig, mikor is egy modern üzemegység vette át a régi verde szerepét. A régi épületben csak az emlékérmék gyártása maradt. A 18. században a körmöcbányai pénzverde jelentette a mintát a Habsburg birodalom pénzverdéi számára. 1918-ban, az impériumváltás előtt a gépeket leszerelték és Budapestre szállították, így a magyar pénzverés központja székesfővárosunkba tevődött át, ahol 1922-ig továbbra is a jól ismert körmöcbányai verdejel, a K.B maradt az érméken. 1918 után a körmöcbányai lett Csehszlovákia egyetlen pénzverdéje, itt verték a csehszlovák, majd a szlovák Koronát, 2009-től pedig itt készülnek a szlovákiai Euro pénzérmék.

A körmöcbányai pénzverde honlapjának bannere: 1328, Szent László, hármas halom, kettős kereszt

A fentiek tükrében megállapítható, hogy a magyar államisághoz kötődő legrégibb, folyamatosan fennálló vállalat az 1328-ban alapított körmöcbányai pénzverde. A verde hivatalos jogutódja a Körmöcbányáról elmenekített felszerelésekből Budapesten felszerelt Magyar Királyi Állami Pénzverő is, mely ma Magyar Pénzverő Zrt. néven működik. A szlovák történelemkönyv így ezzel a fejezettel sem lesz vastagabb. Ettől függetlenül kíváncsiak lennénk a román, a szerb és a szlovák államisághoz ténylegesen kapcsolódó legrégibb, máig működő vállalatok alapítási dátumaira!

/Index, Business Financing, Wikipédia, vajdasag.rs, mint.sk, penzvero.hu nyomán Patrióta.info/

Kapcsolódó tartalmak