Vélemény 

A honi “toleránsok” esete az abortusszal

Tegnapelőtt robbant a nagy hírbomba, hogy Alabama államban új törvényt hoztak, melynek értelmében az abortuszt az életmentő orvosi beavatkozások kivételével betiltották és annak az elvégzését 99 év börtönnel szankcionálják. A törvény hatályba is lépett, miután az állam kormányzója, aki egyébként egy asszony, aláírta azt. Ami viszont ennek kapcsán a jelen cikk szerzőjét is megdöbbentette, az a progresszió magukat toleránsnak tartó képviselőjének a reakciója.

Történt ugyanis, hogy a “Tibi atya” névre hallgató Facebook oldalra kikerült egy cikk, azzal a titulussal, hogy “Az élethez való jog mindenkit megillet, még akkor is, ha nincs hangja.” Hogy ennek kapcsán micsoda hiszti indult be az adott oldal kommentszekciójában, annak jómagam is szemtanújává váltam – nem volt egy kellemes élmény.

Ordenáré anyázások, nagyon durva sértések, sőt, halálos fenyegetések jelentek meg a hozzászólások között (egy kommentelő, aki név szerint is ismeri a cikk szerzőjét, például azt kívánta a cikk megírása kapcsán, hogy fulladjon meg – a hozzászólást azóta már törölték), elképesztő méretű gyűlöletcunami zúdult szerencsétlen cikkíróra, csak azért, mert ki merte mondani, hogy az ő álláspontja az, hogy a meg nem született gyermeknek is joga van az élethez, az embereknek meg felelősebben kéne szexelniük.

Én alapvetően egyre elégedettebb vagyok Tibi atyával, különösen a blogján megosztott tartalmak kapcsán. Azt pedig magam örömmel látom, hogy Amerika kezd megérni arra, hogy felismerje, hogy a magzatgyilkosság nem megoldás, hanem súlyos probléma, ami számos súlyos problémára adott lehetőleg még rosszabb válasz. Ennek szempontjából az ilyen és hasonló állami kezdeményezéseket (melyeknek nem titkolt célja az, hogy az állóvizet felkavarva és a bíróság összetételének megváltozását kihasználva a legfelsőbb bíróságot rávegyék arra, hogy vonja vissza a Roe v. Wade kapcsán elfoglalt álláspontját) maximális mértékben támogatom.

Természetesen, jogos érv az, hogy ez a tövény önmagában csak a probléma egy részét oldja meg – a művi vetélés gyakorlatát álláspontom szerint meg kell szüntetni (kivéve az olyan orvosi eseteket, ahol ez életmentő beavatkozás), s azt a gyermekgyilkossággal egyenértékű büntetéssel sújtani. Ugyanakkor nem maradhat el az alternatíva nyújtása se azok számára, akik életében nem kívánt terhesség következik be, ezek alatt értem a leányanyák masszív segítését (akár az egyházak bevonásával), a nemkívánt terhességek esetében az apák felelősségének jóval nagyobb kihangsúlyozását (jelen esetben legtöbbször a nő egyedül “viszi el a balhét”, a pali meg fütyörészve odébbáll, ez nem állapot, nem normális, ha az anya nem menekülhet el a felelősség elől, az apa se tehesse meg), az örökbefogadás széleskörű promotálását és a különböző fogamzásgátló eszközök támogatottá vagy akár ingyenessé tételét is.

Aki pedig azt mondja, hogy az ilyen lépések által a nők jogai sérülnek, annak meggyőződésem szerint egyértelműen nincs igaza – nem, a nők jogai továbbra sem fognak sérülni, de talán így végre a gyermekek jogai is tiszteletben lesznek tartva.

Avagy vallom, hogy egy másik ártatlan személy megölése (legyen az megszületett vagy még meg nem született) nem lehet senkinek a joga, ahogy azt is, hogy a magzatnak ugyanannyi joga van az élethez, mint az anyjának.

Sajnos, egy olyan társadalomban élünk, ahol a felelősség elől szeretünk elmenekülni, és ez az abortuszkérdés kapcsán nagyon is kiviláglik: egy nemkívánt terhesség esetében a fickó sokszor úgy menekül a felelősség elől, hogy gyorsan lelécel, a nő pedig úgy, hogy elmegy és kikapartatja a gyerekét (s emiatt aztán sokszor egy életen keresztül súlyos lelki problémái lesznek, sőt, annak az esélye, hogy öngyilkos lesz, szignifikánsan megnő, de erről már nem szól a fáma). Ez nem megoldás. A felelősséget a tetteinkért vállalnunk kell – ezt nem lehet elkerülni, legfeljebb elodázni, s közben még gonoszabb dolgokat elkövetni, amiért szintén felelősséget kell vállaljunk.

Ezzel azonban az emberek egy jelentős része semmilyen módon nem hajlandó szembesülni, nem véletlen tehát, hogy egyesek egyenesen azt követelik, hogy a meg nem született gyermekek meggyilkolása legyen emberi alapjog, s nem véletlen az az óriási felháborodás sem, aminek kapcsán a honi liberálisaink is éktelen nagy sivalkodásba kezdtek, elküldve mindenkit melegebb éghajlatra, aki velük nem ért egyet.

Valahol ugyanakkor nagyon sötét és nagyon szomorú ez a mentalitás. Megdöbbentő, amikor nők, anyák azt követelik, hogy szabadon ölhessék meg a gyermekeiket, de ennél még megdöbbentőbb volt olyan véleményeket is olvasni, melyek olyan teshes kismamáktól származtak, akik kifejtették Tibi atya bejegyzése alatt és egyéb helyeken, hogy ők nem tekintik életnek a pocakjukban növekedő csöppséget.

Megdöbbenve szemlélem a világ álszentségét, amikor azt látom, hogy ugyanazok az emberek követelik, hogy ismerjék el a nők jogaként a magzatgyilkosságot (mely egyébként csak tavaly 41,9 millió halált eredményezve a vezető halálok a világon), akik követelik, hogy az állam szigorítsa a húsfogyasztás szabályait, vagy akár tiltsa is azt be, mondván, hogy az állatoknak joguk van élni. Megdöbbentő, amikor azt látom a hazai törvénykezésben is, hogy ha valaki egy védett madárfaj tojásait összetöri, vagy a kutyája “felesleges” kölykeit elássa, akkor akár több év börtönt is kaphat (egyébként egyetértek azzal, hogy ez így legyen), de ha a saját gyermekét kapartatja ki, akkor azt még akár a TB is támogathatja, vagyis közvetve az abortuszellenesek is kénytelenek pénzzel támogatni ezt a gyilkosságot.

Megdöbbenve személem, hogy micsoda lobbi áll az abortusz mögött. Igen, jól olvasták, lobbi. Olyan lobbi, ami például Amerikában a Planned Parenthood nevű szervezet képviseletében hihetetlenül erős, mert hihetetlen üzlet van benne, hiszen egy-egy abortált csecsemőn sokszor tízezernyi dollárt is keresnek. Ezek az érdekcsoportok nyomják ezerrel azt, hogy az abortusz jog, s emberek milliói hiszik el, hogy a Planned Parenthood és társai értük dolgoznak – miközben az egyetlen motivációjuk a hatalmas extraprofit.

Megdöbbenek és elámulok az utóbbi napok eseményei kapcsán, hogy micsoda indulatokkal képesek “toleránsék” viseltetni azokkal, akik abortuszkérdésben nem értenek egyet velük. Fenyegetések, nagyon durva személyeskedések sora ért engem is. De a kedvencem az volt, amikor arra hivatkozva, hogy férfi vagyok, követelték, hogy legyek szíves befogni a számat (és ezt férfi is követelte, csak mert nem vagyok abortuszpárti, de ő közben a saját álláspontját a legteljesebb lelki nyugalommal fejtette ki). Kérem. Férfiként is lehet ez ügyben véleményem, s a nagy feministák is előszeretettel szólnak bele olyan dolgokba, amik a férfiakat érintik elsődlegesen.

Ráadásul hazugság, hogy az abortuszkérdés egy kizárólag női probléma, mert a gyermek sorsa az apára is tartozik, a nemzetünk jövője, mely a megszületett gyermekekben rejlik, pedig nemtől és kortól függetlenül minden magyar ember közös ügye.

Mindeközben pedig örülök az alabamai, missiourii és a georgiai  életpárti döntéseknek, ahogy azokat a nemhivatalos, vagy félhivatalos információkat is örömmel hallom, hogy még legalább két másik amerikai állam fontolgat hasonló lépést. Talán egyszer eljutunk odaig, hogy az emberiség felismeri, hogy épp mit követ el. Talán lesz egy olyan kor is, amikor majd borzadva tekintünk vissza erre a korra, s irtózattal emlegetjük azt, hogy képesek voltunk feláldozni sok százmillió gyermeket a saját kényelmünk és jólétünk oltárán. Csak reménykedni tudok, hogy meglérem ezt a kort.

Addig viszont Magyarország kormányához is szólnék: “vigyázó szemeteket Alabamára vessétek!” Mert igen, a mai kormány azzal hirdeti magát, hogy keresztény. Még fel is csillant bennem a remény, midőn Magyarország új alkotmányába bekerült ezen passzus: “Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” De azóta sem történt semmi. A régi abortusztörvény, mely valójában az alkotmányellenesség kérdését is felveti, továbbra is érvényben van és kormányzatunk kétharmados többséggel sem kíván ezen változtatni. A Mi Hazánk képviselője, Dúró Dóra által benyújtott törvényjavaslat, mely kötelezte volna az abortuszt végző orvosokat, hogy az anyukával meghallgattasság magzatuk szívhangját, a Fideszes többség gyáva tartózkodásán bukott meg. Nincs változás.

Azonban most itt a történelmi lehetőség. Az Amerikai Egyesült Államokban elinduló folyamat jó reménység szerint azt eredményezi, hogy a Legfelsőbb Bíróság többé nem fogja alapjognak tekinteni a magzatgyilkosságot és ez által lehetségessé válik annak minél szélesebbkörű betiltása. Bűn lenne ennek kapcsán nem felhozni a magyar közéletben is ezt a kérdést. Bűn lenne továbbra is gyáván hallgatni és tűrni, hogy évente tízezreket daraboljanak szét élve a saját anyjuk méhében, félve attól, hogy ha a Fidesz-KDNP állást foglal az élet mellett, csökkenni fog a népszerűsége.

Bűn lenne hagyni, hogy a honi “toleránsok” az életpártiak szisztematikus kicsinálása után elégdedetten hátradőlve nyugtázhassák, hogy itthon semmi változás nem lesz és továbbra is meg lehet gyilkolni az ártatlanokat.

Bűn lenne hagyni, hogy abba pusztuljon bele a magyar nemzet, hogy megöli a saját gyermekeit.

 

Kapcsolódó tartalmak